Mi is a "Noémi üzenetei" története? Hogyan jött létre?
Engedd meg, hogy elmeséljem...
Amikor első gyermekem egy éves lett, aznap reggel egy teljesen idegen nőt láttam a tükörben. Az a nő, aki visszanézett rám, csak árnyéka volt annak, aki valaha voltam. A szemem alatt sötét karikák, az arcom fáradt volt, és bár a szívem tele volt szeretettel a lányom iránt, a lelkem megfáradt és elhalványult.
Napjaim egyformán teltek. Reggeltől estig a kislányom gondozásával voltam elfoglalva, aki éppen elkezdett kúszni mászni és felfedezni a körülötte lévő világot. A napok összeolvadtak egy végtelen sorba, ahol az idő elvesztette jelentőségét. A bezártság érzése, amit a lakás falai között éreztem, lassan, de biztosan beépült a lelkembe is.
Az elismerés hiánya, a folyamatosan növekvő elvárások és a saját magammal szemben támasztott követelmények egyre súlyosabb terhet raktak a vállamra. A barátok és a család távolinak tűntek, mintha egy másik dimenzióban éltek volna. Próbáltam erős maradni, de a depresszió, mint egy köd, lassan, de biztosan körülölelt.
Egy nap, amikor a kislányom a nappaliban játszott, találtam egy régi fotóalbumot. Lapozgatva a képeket, rájöttem, mennyire hiányzik az az én, aki mosolyogva nézett vissza rám a fényképekről. Ebben a pillanatban döntöttem el, hogy változtatnom kell. Nem csak magamért, hanem a kislányomért is. Elkezdtem naplót írni, minden nap jegyeztem a gondolataimat, és következetesen figyeltem rá, hogy mindig leírjam az apró sikerélményeket is a nehézségeken túl. Lassan, de biztosan, a szavak segítségével kezdtem kilábalni a mélyből.
Rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így érez. Barátnőimmel / valamint a játszótéren más anyukákkal beszélgetve világosodott meg bennem, hogy bárki belekerülhet ebbe az ördögi körbe.
Ez az utazás inspirált arra, hogy létrehozzam saját üzenetsorozatomat, ahol minden nap küldök egy kis motiváló mondatot, egy üzenetet, ami segít más anyukáknak is megtalálni a saját útjukat a nehézségeken keresztül. A sorozat lényege, hogy emlékeztessen: nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkkel, és van út a fény felé, még a legsötétebb napokon is.
